A Portnoy-kór (1969) című regénye - többek között Joseph Heller Gold a mennybe megy című regénye mellett - az amerikai zsidó lét élményéről a legjobb, legőszintébb és leghitelesebb alkotások egyike. Ez volt a harmadik könyve, ami meghozta számára a közönségsikert.
Letehetetlen volt, annyira sodorja magával az embert a történet. Szerintem Philip Roth egyik legjobbja. Rengeteg mindenről szól: az amerikai lét élményéről, a zsidó lét élményéről, a rossz nevelés hatásáról (valószínűleg tényleg úgy van, hogy „megírjuk a sorsunkat” már gyermekként), a vágyakról, az elfojtásokról… Lélektanilag hitelesen.
Szörnyű rádöbbenni újra és újra, hogy mivel jár az, ha valakinek egyszerre van magas intelligenciája és erős felettes énje: a felettes én elnyomja az ösztön-ént, és ez lelkiismereti válságokat okoz.
"Nem kell félned, hogy belevetem magam a bűnbe és elmerülök a mocsárban, a helyzet ugyanis változatlan: nem merülök bele semmibe. Akár egy autótérkép, tetőtől-talpig be vagyok hálózva az elfojtásaimmal. Széltében-hosszában bejárhatod a testemet a szégyen, gátlás, és félelem autósztrádáin." - mondja a főszereplő, és valóban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése